Magamról

2013. január 20. volt, amikor a fiatalabb fiam rábeszélt, hogy írjak blogot.

Létrehozta nekem ezt az oldalt, de azóta még nem írtam rá. Ennek két éve?!

Ő miért szerette volna? Én miért nem? Most mégis miért fogok hozzá?

  Matematika-fizika szakos tanári diplomával helyezkedtem el (1983) abban a makói általános iskolában, ahol a mai napig is dolgozom. Nekem ez a szakpárosítás a sors fintora, mivel ellentmond személyiségemnek, a kissé művészi beállítottságomnak.  Szeretek rajzolgatni, és  minden kreatív tevékenységre nyitott vagyok.  Tanítottam matematikát, majd  környezetet is. Nem volt rossz, de örültem, hogy választhattam a napközit, ahol lehetőség volt a kézműves tevékenységre, beszélgetésre. Ezek által jobban megismerhettem a tanulók személyiségét. Ötletes, olcsó, mégis mutatós dolgokat készítettünk a gyerekekkel. Az iskolával párhuzamosan itthon is folyamatosan alkottam valamit. Így a kreatív gondolkodásmód ráragadt mindkét fiamra, akik szintén jó  kézügyességgel születtek. Általános iskolában játszottak zenekarban is. Mindezek ellenére ők sem a művészetek egyik ágát választották, programtervező -matematikus, ill. -informatikusként dolgoznak. Ami bizonyos, hogy a művészetek és a tudomány erősítik egymást.

Nagyon régóta keresem azt a tevékenységet, amit nem csak az aktuális trend miatt végzek. Voltak korszakaim pl. kötés, horgolás, varrás (ruhák, kiegészítők, lakástextilek), makramé, sátoros ünnepekre dekorációk készítése … Az első lakásunk alaprajzába lehetőségünk volt beleszólni, mielőtt elkezdték a belső, nem teherhordó falakat felhúzni (1984). Akkor még nem tudtam, hogy ez az, „ebben vagyok otthon” igazán. Azóta foglalkoztat a lakásfelújítás. Lakberendezési újságokat olvastam már akkor is, a legrégebbiek a 70-es évekből valók. Építéssel, felújítással, berendezéssel foglalkozó könyveket gyűjtöttem. Kisebb megszakításokkal, de mindig visszatértem erre a területre. Jött a házunk építése (1987), később családi, baráti felkérésre tervezgettem, rajzokat készítettem az elképzelt terekről, berendezésükről. A számítógéppel való ismerkedés szükséges volt az iskolai munkához, de gyorsan tanultam, megláttam benne a lehetőséget, megszerettem. Így már elektronikusan is tudtam berendezési alaprajzokat készíteni, küldeni. A nagyobb fiam munkahelyéről felkértek, hogy segítsek megtervezni egy régi bérház belső tereit. Ez volt az első nagyobb munkám, és ebből is sokat tanultam. Folyamatosan konzultáltam az építészmérnökkel, aki megerősített hozzáértésemben, és ösztönzött a tanulásra. /Már elmúltam 45 éves, amikor a fiaim kirepültek a családi fészekből, így az iskolai munkám mellett volt és van időm a tanulásra./ Előbb elvégeztem az ELO (Európai Levelező Oktatás) Lakberendezési kurzusát (2009), majd OKJ-s vizsgát tettem Ingatlanközvetítő szakon (2013), célom az volt, hogy minél közelebb kerüljek a felújítást igénylő házakhoz, lakásokhoz. Most a számítógépes látványtervezési ismereteimet fejlesztem.

Nos a fiam ezek miatt gondolta, hogy a blogírás egy további lehetőség számomra. /Ez viszont nem az én asztalom. A kislányok régebben szerettek naplót írni, nekem soha nem volt rá késztetésem. Legkevésbé arra, hogy ez bárkinek elérhető legyen. Alaptermészetemből adódóan zárkózott ember vagyok. Úgy gondoltam, hogy a családi, baráti és az iskolai közösség elég számomra. Ezért nem volt kedvem a blogírással foglalkozni./ Meglepődtem, hogy már eltelt két év, amikor egy hete mégis elhatároztam, hogy el kell kezdenem ezt is, és kinyitottam az annak idején létrehozott blogomat. Lassan egy fél év eltelt azóta is, hogy felkerestem Ferenczi Gábort (2014 szeptember), http://hazadlesz.hu/, egy fiatal, ambiciózus és nagyon szimpatikus ingatlanközvetítőt, aki nemrég indította a vállalkozását. Szinte berobbant a piacra, és ez volt, ami megragadott. A marketing az üzleti világban nagyon fontos. Bár egy korosztállyal fiatalabb, mégis ezen a területen sokat tanulhatok tőle. A vállalkozói világ nagyon homályos terület nekem. Mostanra lett nyilvánvaló számomra az “életen át tartó tanulás“, “a jó pap is holtig tanul” és a hasonló szólás-mondások értelme.

A célom, hogy segítséget nyújtsak, és ne csak a családomnak, a barátaimnak, hanem mindenkinek, akinek szüksége van tanácsra, ötletre, tippre, megerősítésre, esetleg projektvezetésre egy ház, lakás vételekor, felújításakor.

Az OTTHON megteremtéséhez nagyon sok idő, energia, türelem, térlátás, kreativitás … és pénz szükséges. Legértékesebb vagyontárgyunk lesz. Amikor eladásra kerül sor, természetes, hogy a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni belőle. EZÉRT is TENNI KELL! Ha a ruhánkat eladjuk, előtte kimossuk, kivasaljuk. A kocsink eladása előtt szintén fordítunk időt a rendbetételére, még ki is fényezzük. Miért tennénk másképp a házunk esetében? És mégis! Az ingatlanos portálokon többségében a lakásbelsőkről olyan képeket lehet látni, ami nem fogja meg a potenciális vevőt, hanem visszariasztja. Ezért a házukat, lakásukat eladni szándékozóknak is tudok segíteni abban, hogy a piacon a legtöbbet hozzák ki az ingatlanukból, és ezáltal a kategóriájukon belül a legjobbak legyenek.

A külvilágra nyitás, a nyilvánosság az, amiért elkezdtem írni ezt a blogot. Nagy lépés ez nekem, de kicsi az emberiségnek. (Bocsánat Neil Armstrong)