A második világháborút követő évek művészete több irányvonalat követett. A jelentősebb irányzatok hatottak a kor építészeire is.
Az 50-es, 60-as évek építészete a két nagy reformátor, Wright és Le Corbusier munkásságán alapul.
Mies van der Rohe (német származású, autodidakta építész) munkáiban az egységes, összefüggő térkialakítás, az üvegfelületek alkalmazása, az egyszerűség, a szerkezeti igényesség és építészeti esztétika jelenik meg.
Mies van der Rohe – Farnsworth Hause (1951)
Mies van der Rohe puritán épületeitől eltérve hoztak igazi változatosságot a “modern regionalizmus” képviselői:
A finn Alvar Aalto a skandináv iskolát képviselte. Jellemzője a racionális, a tömegek változatosságát és a tömbszerűséget egyszerre érzékeltető, de a természetközeliséget is hangsúlyozó téglaépítészet.
Alvar Aalto – Városháza, Saynatsalo (1949-52)
A brazil Oscar Niemeyer építész Le Corbusier nagyvonalúságát merész héjszerkezettel párosítva közelítette az épület karakterét a funkcióhoz, a konstruktivizmus szenvedélyes változataként.
Niteroi Contemporary Art Museum by Oscar Niemeyer
Eero Saarinen (finn építész) a Kennedy repülőtér fogadócsarnokának tervezésekor az organikus építészet tanulságait valósította meg. A “beszélő építészet”, a “konstruktivista barokk” példája. A megállapodottság helyett a repülés érzetét sugallja.
A német Hans Scharoun az expresszionizmus görbe vonalait elevenítette fel a berlini filmharmónia építésekor, architektúrája kitűnő akusztikai hatást biztosít.
Az amerikai Luis Kahn az építészet monumentum jellegét, mint a korát túlélő jelképet hangsúlyozza.
Pennsylvania Egyetem orvostudományi tömbje (1957-62)
Ez az egyetemi épület a brutalizmusnak, egy jellegzetes építészeti irányzatnak az egyik kiindulópontja. A brutalizmus az épület súlyosságának, plasztikai tömegének a hangsúlyozására, kifejezésére törekszik.
A japán Kenzo Tange az építészetet egy meg-megújuló körforgás elemének tartja. Az épületeinek egyes moduljai ez alapján rugalmasan cserélhetőek lesznek.
Kenzo Tange – Fuji Tv központ
Yoyogi Nemzeti Sportcsarnok (1964)
Kisho Kurokawa a japán építészet vezetője. Kenzo Tangennel az egyik megalapítója volt a Metabolist Mozgalomnak, akik az új várostervezési nézőpontot vették alapul, mely a „folytonosság”, és ezzel összefüggésben a „nyílt rendszer” gondolatán alapult. Az emeleteket összefogó csövek egy élő szervezetre, a tápanyagokat szállító sejtszövetekre emlékeztetnek.
Kisho Kurokawa – A Takara vállalatcsoport pavilonja (1970)
(Irodalom – Pataki Gábor: Művészettörténet)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: