A keresztény népi szokás szerint a karácsonyi ünnepélyes terítéknek, az asztalon lévő ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak. Elsődleges cél az volt, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen. E mellett fontos volt az is, hogy a karácsony éjjelén betérő angyalok, halottak, s a Kisjézus szállást és ennivalót találjanak a háznál.
Az asztal alá szénát, szalmát szórtak, gazdasági eszközöket helyeztek, hogy jó legyen a termés, az eszközök tartósak, jól használhatóak maradjanak egész évben.
A karácsonyi abrosz általában fehér, díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. A karácsonyi asztalon a gyertya és a luca búza a megtestesülésre, a születésre emlékeztet.
Kistányérban magvak, kosárkában hagyma, fokhagyma, tök, alma, tálban sült hús, kolbász, hurka, szalonna, frissen sült kenyér, kalács, dió, mák de méz és bor is került az asztalra. – Az apró szemű termések, mint a mák, a bőség, végtelenség, megszámlálhatatlan gazdagság jelképe. A dió ősi Krisztus- jelkép. Az alma a család összetartozását jelképezte.
Akik számára az értékek tisztelete és közvetítése fontos, vagy stílusában közel áll hozzájuk, azok merítenek a hagyományokból. Ha az adventi hangulatot szentestéig a tradíciók szerint teremtették meg otthonukban, akkor az ünnepi asztal is ezt a sémát fogja követi. Azonban azok, akik a nemzetközi trendek követői, az eddig kialakított hangulatot kövessék a terítéknél is.
A lényeg az összhang és a használhatóság. Kényelmesen férjünk el az asztalnál, láthassuk egymást, legyen hely az ételcsodáknak. A díszek diszkréten segítsék elő a meghitt légkör kialakulását.
Ne ess túlzásba!
A különböző oldalakon látható, szemet gyönyörködtető képek legtöbbjénél, tálalás előtt egy-két dolgot le kell szedni az asztalról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: