Az ökumenikus világimanapot 1870 óta tartják meg világszerte. Minden év márciusának első péntekén indul a liturgia.
Az idei (2018. évi) Ökumenikus világimanapon Suriname példáján keresztül a teremtett világ iránti felelősségünkre helyezték a hangsúlyt.
A programot a Suriname-i keresztény nők dolgozták ki. A környezetvédelem fontosságára hívják fel a figyelmünket. Mottójuk:
„Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó!”
A természeti kincsek – bauxit, arany, gyémánt, kőolaj – iránti emberi kapzsiság és a globálisan szűkülő ivóvízkészletek egyre súlyosabb mértékű környezetkárosításhoz vezettek.
Suriname – másik nevén Holland Guyana – a dél-amerikai kontinens északkeleti részén fekvő, magyar-országnyi méretű kis állam. A világ legritkábban lakott térségei közé tartozik, ugyanakkor az egyik legszínesebb etnikai és vallási összetételű, békés és elfogadó ország.
Suriname holland gyarmat volt, az eredeti hivatalos nyelv a holland, később kibővül a szranannal, az angollal és a hindivel.
Ez a furcsa kis állam egyre népszerűbb a turisták körében.
“Suriname olyan, mintha a lakosságát valami szerencsejáték során sorsolták volna ki arra, hogy együtt éljenek.”
“Mintha a világ különféle etnikumaiból élőképet akart volna csinálni egy cinikus művész…”
Fővárosa Paramaribo. Kellemes gyarmati, holland stílusú épületek mellet az utcán egymást érik a hindu és muzulmán imahelyek.
Holland épületek a trópusok közepén
Hindu imahely
A toleráns hollandok védelmében a zsidó menekültek ugyanúgy ültetvényes gazdálkodással kezdtek foglalkozni, mint a holland telepesek (ami természetesen azt is jelentette, hogy afrikai rabszolgákat vásároltak és velük műveltették meg a cukornád-ültetvényt).
Zsinagóga és egy mecset békésen egymás mellett
A zsinagóga fából épült, hófehér, klasszicista.
Az amerikai kontinens legnagyobb faépítménye, a katolikus
Az ország területének 94 százalékát esőerdők borítják, ezért a „világ tüdejének” is nevezik.
Esőerdő, vízesés – Suriname
Az őserdőbe kizárólag csónakon, vagy helikopterrel lehet eljutni, a bungalow-kban pedig az ember együtt él a természettel.
Fellelhető még néhány világvégi indián falu, és azoknak a feketéknek a táborai akiknek ősei 200 évvel ezelőtt “szívódtak fel” az őserdőben és tűntek el rabszolgatartóik szeme elől.
A marronok az afrikai rabszolgák leszármazottai. Falusi, önellátó életmódot folytattak a XVIII. századtól egészen a XX. század végéig, és rengeteget megőriztek az afrikai hagyományokból.
Marron falu
Vendéglátóhely belülről
A gyarmati stílusnak megvan a közös jellemzője az ázsiai, a Dél-amerikai és afrikai kultúrákban egyaránt. A tágas szobák, nagy ablakok, csak természetes anyagok – fa, bőr, kő, textil, agyag, bronz, és a természetes színárnyalatok. A koloniális stílus kötelező darabjai az adott földrajzi helyre jellemző egzotikus kiegészítők.
A koloniális stílus fő előnye, hogy kombinálni lehet különböző stílusokat. Az egyetlen feltétel az anyagok természetessége és a színskála, amely megfelel a vadvilág színeinek és árnyalatainak.
Surinam jellegzetes telepes-házai
La Petite Maison /Paramaribo/
Társalgó – La Petite Maison
Háló – La Petite Maison
Tornác – La Petite Maison
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: