Az első melengető napsugarak, az első gólyák megérkezése eszembe juttatják a mondást:
Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.
A természet elkezd feléledni, a napok egyre hosszabbak lesznek… A fák virágba borulása pedig elvezet Japánba.
Japánban, a felkelő Nap országában a tavasz hivatalos jelképének számít a csersznyevirágzás – japánul sakura.
A szirmok kibomlása “nemzeti ügy”, több száz éves tradíciója van. A szigetország lakói minden évben egy hosszabb ünnep, a Hanami keretein belül ünnepelik. A cseresznyefa virágzását vallási kultusz is övezi, a sakura az élet körforgását is szimbolizálja.
A Japán Meteorológiai Ügynökség feladata, hogy bejelentsék a Sakura hivatalos kezdetét, valamikor március végén, ami nem egyszerre következik be mindenütt. Sokan családostul, kollégákkal vonulnak ki a parkokba, kertekbe piknikezni, pihenni a fák alá és gyönyörködni a természet szépségében.
Japán szigetország Kelet-Ázsiában, 6852 szigettel. A négy legnagyobb Hokkaidó, Honsú – az ország legnagyobb szigete, Kjúsú és Sikoku. A Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szervezet tagja. Fővárosa és legnagyobb városa Tokió, a világ legnépesebb városa.
Az ország kb. 75%-a erdős, hegyes terület, meredek lejtőkkel, földcsuszamlásokkal, földrengésekkel, szélsőséges időjárással.
Japánt sokan egy óriási szivacshoz hasonlítják, a belőle feltörő forró vizű források ezrei miatt.
A fukushimai meleg vizű források
Lakható területek főleg a partvidék mentén vannak, ezért népsűrűségük nagyon nagy.
Japán az egyik legnépszerűbb turistacélpont a világon. A hagyomány és a modernség egyedülálló keveréke számos templommal és épülettel a múltból, melyek együtt léteznek az építészet és technológia modern vívmányaival. Majdnem az összes történelmi helyszínt az eredeti rendeltetésének megfelelően használják.
A buddhista Kiyomizu-dera templom – Kiotó keleti részén áll. A belső vízesés, melyet egy folyó táplál kívülről, harmóniában tartja a templomot a természettel, és megépítéséhez egy szöget sem használtak.
A Himeji kastély – Hyogo megyében a japán kastélyépítészet legjobb létező példája.
A kastély beceneve ‘Shirasagi-jo’, ami szó szerint ‘fehér kócsag kastély’-t jelent, mert a fő torony formája egy felszálló fehér kócsag szépségére emlékezteti a japánokat. A történelme a kora 17. századba nyúlik vissza, soha nem semmisült meg háborúk, földrengés, tűz vagy egyéb más katasztrófák következtében. Az elmúlt századok alatt sokszor újjáépítették, így a különböző korszakok stílusát mind tükrözi, de megőrizte az eredeti formáját.
Japán egykori fővárosában, Narában találhatjuk a világ legnagyobb fa épületét, Todaiji templomot. Méltán lett 1994-ben a világörökség része. A hatalmas templom egy 10 méteres bronz Buddha-szobor köré épült.
Kiotó Japán Mekkája, a vallásos lakosság lehetőleg minél gyakrabban tér vissza ide imádkozni, lelki erőt meríteni a mindennapos küzdelmeihez. Az országban a sintó és a buddhista vallás az uralkodó.
A város északi részén helyezkedett el az ősi Császári Palota, a kínai építési minta alapján. Japáni egyszerűség, nyugalom jellemzi, a csend megtestesítőjének tartják ezt az épületet. Maga az épület komplexum elég nagy. A fallal körülvett, téglalap alapú palotában közigazgatási épületek, kormányzati minisztériumok mellett elkülönítve állt a császár lakrésze, ahol a császár hitvesei is éltek.
Az ősi szent fővárosban Kiotóban a fő attrakció a Heian-korban volt császári palota.
A város középső részén található a Nijo palota, ami a sógun rezidenciája volt. A palota belseje, mint az összes hasonló épület esetében egyszerű – papírfalu szobák tatamival (különböző vastagságú szőnyeg), meg pár festménnyel.
Kiotó, Higasijama-ku, gésákkal
A gésák a XVII. század kurtizánjaiból alakultak ki, tökéletességig fejlesztve a szórakoztatás művészetét. A XVIII. századra már törvények védték a gésákat, népszerűségük rohamosan nőtt. Elsajátították a hagyományos japán hangszerek használatát, a tradicionális táncok és énekek előadásmódját, a teaszertartás pontos kivitelezését, még a vendégeikkel való beszélgetés technikáját is. Az irodalom, a költészet terén is művészekké váltak. A modern gésák még napjainkban is a tradicionális gésaházakban, az okiják-ban élnek, főként a tanulóéveik alatt. Kiotó az a hely, ahol a gésák hagyománya a legerősebb napjainkban is, főként Gion Kóbuban.
Míg Kiotóban, az egykori császári székhelyen a templomok, parkok uralják a várost, Tokióban a felhőkarcolók.
A japán Császári Palota Tokió közepén helyezkedik el, de egy hatalmas park belsejében, amelyet egy árok és vastag kőfalak vesznek körül. Ez ad otthont a japán császárnak.
A Tokiói Császári Palota a másik irányból
Japánban nagyon kicsik a lakások, általában két-három generáció lakik együtt. A japánok nem zsúfolják tele tárgyakkal otthonukat, és nem hagyják, hogy azok uralják életüket. Ez elsősorban a vallásnak és a filozófiai rendszernek, a zen buddhizmusnak köszönhető.
Rendezett otthon, rendezett lélek.
A tradicionális japán házaknál, a természeti katasztrófákra való felkészülés miatt, a hangsúly a könnyű újjáépíthetőségen van. Fából, gipszvakolatból és papírból épülnek. A ház váza fa oszlop-és gerendaszerkezet, a padló (60-70 cm magasan) megemelt, a tetőn régen szalma burkolat volt és fazsindely, ma már tetőcserép borítja. Tolófalak és -ajtók (fuszuma, szódzsi) választják el a helyiségeket.
Szukija-zukuri stílus a tea-ceremóniák népszerűségének köszönheti népszerűségét
A japán lakberendezésre jellemző a minimalizmus – az egyszerűség, a rendezettség és a letisztultság. Semleges színek, természetes anyagok, természetet ábrázoló festmények. Textúrára a fa és a papír a jellemző. A japán stílusú házaknál a cédrus, juhar, bambusz, kő, fonott gyékény és rizspapír használata elengedhetetlen. Ezeken kívül jellemző anyagok a selyem, a tatami és az aprólékos kézimunkával készített kimonók
A sódzsi-panelek és lámpatartók alapját gyakran a fekete szín adja és ezt kombinálják a rizspapírral.
A japán házak elengedhetetlen része a tokonoma – falfülke, benne egy ikebana és egy fali tekercskép.
Bószó no mura – csiba-megyei helyi skanzenben a kézműves utcán 17 ház sorakozik kétoldalt.
A skanzenben megtalálhatók nagyon jó állapotban megőrzött busi (szamuráj) és nómin (földműves) házak is.
A Szakura-han-hoz tartozó közép szintű szamuráj háza volt
“…csendes kis házikó, amely mellőzte a fényűzést, mégis minden benne volt, amire szükségük lehetett.”
A földműves portán középen a fő épület, a gazda és családjának háza, széles előtérrel, több tatamis szobával.
Vannak olyan hotelszobák, amelyek a japán szokások és életstílus szerint épültek. Itt ki lehet próbálni, milyen lehet egy hagyományos japán élettérben lakni. Ezek a szobák kicsik, ágy helyett gyékényen kell aludni, nincs asztal, szék, csak párnák, és mezítláb lehet belépni.
A zen szemlélet nem csak az otthonokban, hanem a japán kertekben is tükröződik. Fontos a természettel való kapcsolat, a kilátás a kertre. Kint is és bent is a lényeg a harmónián van.
A 60-as évektől kezdve alig építenek hagyományos házakat Japánban, de a tradicionális házak néhány jellemzője most is beépül lakásaikba.
A japánok mesterei az apró helyek okos kihasználásának. Erre jó példa a Mizuishi Architects Atelier építésziroda által tervezett, háromszög alakú útelágazásba épített keskeny ház.
“Aki szerencsésen a japán kultúrával kerül kapcsolatba, az értékes hagyományos kultúra megőrzése mellett a munkamorállal, a kitartással kapcsolatban is tanulhat valamit.”
Tehát, aki kapcsolatba kerül Japánnal az szerencsés: kitartást, és az értékek megbecsülését tanulja meg.
Nagyon érdekes, jó cikk.